Az első e-mail interjú Tokio-Billel az operáció után

A hangrehabilitációja ezzel elkezdődött. A rocksztárnak egy cisztát távolítottak el a bal hangszáláról múlt vasárnap.

BILD: Bill,hogyan érzed magad?
Bill: Nos,voltam már jobban is életemben,de rendben vagyok. Örülök,hogy mindez már mögöttem van. De még mindig aggódom a hangom és az esetleges károsodás miatt. Az életemben minden a hangomon múlik. Habár nincsenek fájdalmaim.

BILD: Hogyan élted át az operációt?
Bill: Röviddel előtte érzéstelenítőket kaptam,az orvosok mind körülöttem álltak és az elején csak bámultam,mert egy kicsit megijedtem,hogy az altatók nem fognak hatni,és ennek ellenére mégis elkezdik majd rajtam az operációt. A gondolat,hogy valaki ott vagdos a torkodban,amíg te teljesen öntudatodnál vagy,nem éppen egy kellemes dolog. Alig,hogy ezen elgondolkoztam,az érzéstelenítő ki is ütött.

BILD: Milyen volt ezután látni az ikertesódat Tomot (18)?
Bill: Amikor Tom meglátogatott a lábadozóban,még mindig nagyon ideges voltam a karomba szúrt infúzió miatt. Tomnak és nekem totál tű-fóbiánk van,és nagyon nehéz volt visszatartanunk a nevetést - és én sajnos nem nevethettem. Ráadásul egy borzalmas kórházi pizsamát kellett viselnem,egy szánalmas zöld színű sapival a fejemen. Úgy néztem ki,mintha éppen akkor vágódtam volna el egy sz*r kórházi szappanon.

BILD: Hogyan néz ki most egy napod?
Bill: Most éppen egy filmet nézek,"Interjú egy vámpírral". Amikor nem DVD-ket nézek,akkor Tomnak egész idő alatt itt kell velem lennie,mert ő mindig pontosan tudja,hogy mit akarok mondani. Amikor valaki kérdez tőlem valamit,akkor csak rápillantok Tomra,és ő majdnem ugyanazt válaszolja,amit én is akartam volna. Tom nélkül valószínűleg ínhüvelygyulladást kapnék a sok írástól.